Nagyon nyomaszt, hogy egy olyan korban élünk, amiben gazdasági válságok követik egymást és sokak fölött lebeg az elszegényedés veszélyének réme. A minap pedig hallottam egy történetet arról, hogy másnál ez még ijesztőbben realizálódott, mint ahogy azt én magam el tudtam képzelni.
Az alkoholbetegség hazánkban olyasmi, ami szintén nagy veszéllyel fenyegeti azokat, akiknek valamiért szétcsúszott az élete. Azonban vannak olyan kezdeményezések is bőven hazánkban, amik a segítésre irányulnak. És pont erre a területre állítják a fókuszukat. A felepulok.hu oldalt találtam meg például a „petke zsolt” névre keresve a Google-ben, mert egy „ismerős ismerőse” mesélt róla, hogy az illető nemrég épp segített valakin, akit még az előző munkahelyemről ismertem. Valakin, akit szintén a kiégés tett alkoholbeteggé, és ez vezetett egzisztenciális problémákhoz nála.
Az „ismerős ismerőse” kifejezést nem véletlenül használtam! Ilyen történetekről név nélkül illik beszámolni, ahogy teszi ezt a felepulok.hu oldal is, amikor megoszt apró foszlányokat abból, hogy mennyi mindenkinek tudtak már segíteni.
Petke Zsolt neve többször is említésre került a korábbi beszélgetésben, melyben minderről tudomást szereztem. De vannak még számosan eltökélt szakemberek az „Felépülőknél” is. A linkemen megtekinthető az ő listájuk többek között.
Ahogy azt is megnézheti mindenki ott, mire gondolok amikor a körül forognak a gondolataim, hogy egy nagyszerű magánkezdeményezés mennyivel emberibb és hatékonyan közreműködőbb tud lenni, mint mondjuk valamilyen állami program, ami alkoholbetegek gyógyítását végzi.
Eleve nem köntörfalaznak a valós és reális ígéretekkel kapcsolatban: magában a stábban is többen vannak olyanok, akik túllendültek ezen a problémán, értik miben áll a nehézsége, de teljes tünetmentességet és utógondozást is szem előtt tartanak, mikor a várható eredményeket sorolják. Praktikus módszerekben hisznek és ez engem tényleg felvillanyoz. Állítom, hogy a teljes odafigyelés csak ilyen körülmények között valósulhat meg igazán.
A magánrehabilitációs szerveződések ugyanis sokkal személyre szabottabb ellátást tudnak biztosítani. A magánintézmények gyakran kisebb létszámú csoportokban dolgoznak, mint az állami monstrumok, emiatt pedig a betegek megkapják a megfelelő figyelmet. Emiatt azonban felhívom a figyelmét annak, aki ilyenben érintett, hogy ügyeljen rá: nehogy a Felépülőknél a következő „turnusban” is hamar beteljenek a helyek és probléma esetén csak később vehessen részt egy alkoholbeteg a 28 napos programjukban, ami egy vidéki helyszínen zajlik. Az emlegetett ideális körülmények között.
Mihamarább érdemes hozzájuk konzultációra menni és ha valakinek a családjában van ilyen problémás eset, emelje fel akár helyette is a telefont és kísérje el a szükséges helyszínekre. Felmérést végeznek Veszprémben és Budapesten is, ami után meg lehet állapítani, hogy a beteg „érett-e” az elvonulásra 28 napra, vagy ennyire még nem súlyos talán a szituáció.
Egy ilyen magánintézmény sokkal jobb infrastruktúrával rendelkezik, mint Magyarországon egy nagyobb kórház, vagy intézet. Ez magában foglalja a kényelmesebb szálláslehetőségeket is, a jobb minőségű étkeztetést és még sorolhatnám. Ez a magas színvonalú ellátás jobban is támogatja a gyakorlatban az alkoholbetegek felépülését és hosszú távú jóllétét – ezt már személyesen hallott történet elmesélésből tudom visszaigazolni! Felépülni lehetséges, hiába vagyunk sajnos az alkoholbetegek országa!